Otthoni hálózat kiépítése

Bármilyen házba is költözünk, előbb utóbb felmerül az igény, hogy ne csak 10 cm-re a házunkba érkező modemtól lehessen internetezni.

Íme pár tudnivaló arról, milyen kihívásokkal néz szembe manapság az, aki otthonának minden sarkában szeretne kapcsolatban maradni a világhálóval. Induljunk ki abból, hogy az internetszolgáltatónk nem tiltja meg a hálózati kapcsolat megosztását.

Legkényelmesebb módja az otthoni hálózat létrehozásának egy wi-fi hozzáférési pont elhelyezése – viszont több asztali számítógép esetén ez nem feltétlenül olcsóbb, mint a vezetékes megoldás. Ennek az oka nagyon egyszerű: míg minden gépet fel kell szerelnünk Wi-Fi kártyával, addig vezetékes hálózati csatolóból szinte minden alaplapon találunk legalább egyet.

Ez a jövőben természetesen változni fog, hiszen az új, hordozható eszközöknél a vékonyítás egyfajta trend – a Microsoft Surface tablet/laptop hibridje például nem is rendelkezik LAN csatlakozóval. A biztonságról sem érdemes megfeledkezni: ha nem szeretnénk az egész utcának mi szolgáltatni az internet-hozzáférést, a kábeles megoldás jelenleg verhetetlen. A vezeték nélküli hálózattal szemben ennek a kiépítése jóval bonyolultabb, és sokkal több időbe is telik: kábeleket, csatlakozókat kell vásárolnunk, meg kell tervezni a kábelek útvonalát – sőt, lehet, hogy még falat is kell fúrnunk. Cserébe persze a hálózatunk jóval biztonságosabb és gyorsabb lesz, gépenként maximum 100 méteres hatótávolsággal.

Egy kétszintes családi házban a falak miatt a felső szinten lévő számítógéppel gyakran lehetetlen csatlakozni az alsó szinten lévő vezeték nélküli útválasztóhoz; vagy ha netán sikerül, a jelerősség – és ezzel együtt a sávszélesség – erősen lecsökken.

Hozzávalók

Router: a 10-15 ezer forintért megvásárolható négyportos vezetékes router többnyire elég az otthoni hálózat kiépítéséhez, illetve az internetkapcsolat megfelelő megosztásához.

CAT.5e UTP hálózati kábel: az UTP jelentése árnyékolatlan csavart érpár (unshielded twisted pair). Nevét onnan kapta, hogy a gumiköpeny alatt négy darab csavart érpár fut. Természetesen létezik árnyékolt változat is, STP néven, de otthonra ez felesleges befektetés. Többfajta hálózatikábel-típus közül ajánlott a CAT5 jelzésűt vásárolni. Érdemes tudni, hogy ebből is kétfajta létezik: fali és lengő. Előbbi merevebb, nehezebb hajlítani, könnyebben törik el, de olcsóbb. A lengőkábel ennek fordítottja. Akkor érdemes ezt választani, ha nagyon kanyargós, védetlen helyen vezetjük.

A router és a modem elhelyezése a kritikus pont. E két eszközt mindenképpen egymás mellé tegyük, és próbáljuk meg a bekötni kívánt gépek közé, lehetőleg középre elhelyezni, hogy ne pazaroljuk az UTP-kábelt - figyelnünk kell arra is, hogy szükség szerint a telefon vagy kábeltévé csatlakozója is a közelben legyen. A legjobb eset az, hogy  már a ház építésénél behúzni a falba a kábeleket, mert utólag kivésni a falakat roppant költséges – a panelházban pedig szint kivitelezhetetlen. Egyszerű, gyors és költségkímélő megoldás, ha a bútorok mögött, illetve látható helyeken műanyag kábelcsatornákban vezetjük el a drótokat. 

Milyen Wi-Fit?

A Wi-Fi hálózat kiépítése mellett sok minden szól, hiszen nem kell hozzá kábel, és lassan a kávéfőző is tud hozzá kapcsolódni; ha pedig okostelefon, tablet van a családban, akkor bizonyosan lesz rá igény. Sőt, ma már kisebbségben vannak az olyan háztartások, ahol széles sávú net van ugyan, de Wi-Fi nincs. A 802.11n ma már alap, ehhez jöhet a dual band, azaz az 5 GHz sáv használata. A szokásos 2,4 GHz-nél ez némileg kisebb hatótávolságot nyújt, azonban sűrűn lakott területeken ez előny is lehet, így kevésbé zavarják egymást a szomszédos routerek. A 2,4 GHz-es kommunikációs sávok a sok lakótelepi router miatt nagyon telítettek, viszont az 5 GHz-esek általában még szabadok.

Persze az 5 GHz-re átálláshoz az kell, hogy minden kliens képes legyen a sáv használatára; persze ha a router szimultán dual band, azaz 2,4 és 5 GHz-en is üzemel, akkor fenntarthatunk egy 2,4 GHz-es hálózatot azoknak a régi eszközöknek, amelyekben nem tudjuk vagy nem akarjuk lecserélni az adaptert.

Powerline

Sok helyütt nem lehetséges a Wi-Fi alkalmazása zavaró rádió-jelforrások, nagyobb távolság vagy árnyékolás miatt. Az is előfordul, hogy megoldható ugyan, de a hálózat bizonytalanul működik, vagy olyan csekély teljesítményt nyújt, hogy a gyakorlatban nem használható. Ha áram van, akkor minden van: kis túlzással ezt még az ókori görögök is tudták (volna). Az elektromos kábelezésre támaszkodó HomePlug és PowerLine adapterek jelenthetnek megoldást ezekben a szituációkban. Ezek a konnektorlakók a váltóáram szinuszhullámaira modulálják az adatforgalmat, amit az elektromos készülékek még apró zavarként sem érzékelnek.

Nagyon jó szolgálatot tehetnek az alsó és felső lakószint közti átjárásra: egy pár PowerLine adapterrel könnyen megvalósíthatjuk, a szinteken belül a további kliensek pedig már könnyen csatlakozhatnak Wi-Fi-re is. Az adatkapcsolat titkosított, könnyen kezelhető, és a további adapterek illesztése a modernebb modellek esetében hasonlít az egy gombnyomásos Wi-Fi WPS csatlakozáshoz, ami a jelszó nélküli biztonságos eszköz-párosítást teszi lehetővé.

Jelerősítés antennával és ismétlővel

A routeren egy vagy több botantenna található, némelyik le is csavarozható. A legtöbben nyíl egyenesen felfelé állítják a router antennáit, ami nem túl előnyös, mivel az antennákhoz képest merőlegesen történik a jelek sugárzása. Éppen ezért érdemes az összes antennát megdönteni, méghozzá különböző irányokba. Így az emeleten, és a távolabbi helységekben is jóval nagyobb eséllyel lesz jelünk. A komolyabb routereken cserélhető az antenna - de ha ez sem segít, vásárolhatunk irányított antennát, aminek az a hátránya, hogy csak egy kis térszögben lesz fogható a Wi-Fi, ott viszont erősebben.

Amennyiben korábban már behúztunk hálózati kábelt a szobákba (pl. egy fix, asztali gép miatt), de most Wi-Fi routerre szeretnénk váltani, megtehetjük, hogy két Wi-Fi routert UTP kábellel összekötünk, így két helyen sugározzák a jeleket, aminek köszönhetően lakásunkban és környékén nagyobb területet fedhetünk le internettel. Ilyenkor csak arra kell figyelni, hogy az IP címek kiosztásánál a két router más-más tartományt használjon, különben ütközések lehetnek.

Végül, de nem utolsósorban, jó megoldás lehet, ha egy Repeater-t, magyarul jelismétlőt vásárolunk. Ezt olyan helyen kell elhelyezni, ahol még jól foghatóak a router jelei. Az ismétlő veszi ezeket a jeleket, és továbbítja a lakás olyan pontjára is, ahol addig egyáltalán nem volt vétel.

Mobil hotspot

Az okostelefonok közül több tud routerként viselkedni. Ilyenkor a telefonunk gyakorlatilag egy Wi-Fi adóvá alakul, ami a mobilnetünket szórja szét. Ennek hatóköre ugyan nem olyan nagy, mint egy sok antennás routeré, de arra bőven elég, hogy Wi-Fi táblagépünket vagy notebookunkat ellássuk internetes kapcsolattal. Az előzőekben leírtak a mobil hotspotokra is vonatkoznak, tehát lényeges a csatorna megválasztása és a titkosítás beállítása.